A miniszterelnökünk új dolgozószobába költözött.

Gondolom az ajtó is nagyobb rajta, két szárnyas, hogy beférjen rajta - elakadás nélkül,  mert sokba kerülne az adófizetőknek, ha egy kis szálka kihúzna egy szálat a zakójából. Az az érdekes, hogy nem ilyennek ismertem(tük) meg Orbánt jópár évvel ezelőtt. A kiállásából, a stílusából, a szövegeiből valahogy egy másfajta emberkép rajzolódott ki bennem annak idején, mint mondjuk Szíjjártó, Lázár, Szájer, Pokorni, Rogán, stb. láttán.

De úgy látszik változnak az idők. Régen még elég volt az A6-os Audi, most már A8-as kell - régen elég volt 100ezer lakhatási támogatásnak, most már 260ezer kell, és régen egy 70 négyzetméteres dolgozószoba is elég volt, most már kell az a 180 négyzetméter. 

A régi szobában Orbán egy szép nagy Kossuth festmény alatt trónolt, lehet hogy zavarták egymás auráját.

Az új szoba az egyik legszebb a parlament épületében - szépen díszített freskókkal, álomszép fa bútorzattal és nem utolsósorban a déli kilátással, ahonnan szépen lehet látni a várat, a Dunát és a Kossuth teret is, amit lehet, hogy valóban nem árt majd idővel szemmel tartani.

Nos Orbán sem más mint a többi. A hatalom részegítő levegője minden kormányember tüdejébe eljut, molekulái az agyi működésükre is kihatással vannak, a pénz nem számít. Ami jár az jár, nekem ne járna bazmeg!?

Tény, hogy most ezzel a húzással nem okoz különösebb anyagi kárt, pláne nem a sok más mocsok mellett, még Lázár Audijához sem mérhető. A szobát eddig is fűtötték, az, hogy pár haver, rokon asztalos, kárpitos átpolitúrozta az íróasztalt, semmiség. 

Csakhogy van olyan dolog, amit úgy hívnak hogy szolidaritás.

Mert ugye nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, tartja a mondás, legalább az egyiket kimeríthetnék ezek a kedves emberek, de nem és nem.

Luxemburgban vagy Monacoban ha új - nagyobb irodába költözik a polgármester, a miniszter vagy a király, valószínűleg nincs belőle semmilyen cikk, ha van is - az az újságok végén a háromkockás képregény és a meztelen csaj között lesz, mert ott kurvára senkit nem érdekel, hogy a jól menő államban a jól menő kedves vezető mit enged meg magának.

Ők maguk mondták, hogy az ország szénné van adósodva, még olyanra is emlékezhetünk, amikor valamelyik nagyokos barom belemondta a tévébe, hogy mindjárt államcsőd lesz, ehhez képest mindenki szarik egy nagyot a költségekre és főleg szemmel láthatóan szarnak arra, hogy Kocsis Tivadar, marós - aki havi 115ezer bruttóból tartja el a  46 négyzetméteren tengődő négytagú családját, az mit szól ehhez a hírhez - mert azért a Blikket ő is megveszi a melóba biciklizvén, ha indexet nem is olvas.

Persze kedves Szíjjártó rögtön elmondta, hogy az új szoba kialakítása még így is olcsóbb volt, mintha a parlamenten kívülre költöztették volna Orbánt, ami amúgy uniós norma, úgyhogy magyarán mindenki fogja be a pofáját és kurvára örüljön, hogy ennyiből megúsztuk, pont.

Amikor Dél-Korea megalakult, a vezető politikusok kaptak egy biciklit és rizs fejadagot. Ahogy nőtt a jólét (mert nőtt rendesen) úgy lettek nekik is egyre jobb életkörülményeik, a lakossággal együtt, nem kicsit voltak ösztönözve így.

A legszomorúbb az egészben, hogy idehaza sosem lesz ez már más, ha valaki kitapossa az utat az emberek nyelőcsövén, akkor egy idő után már bármennyi szart le lehet nyomni rajta és nem fogja megütni az ingerküszöböt senkinél sem egy ilyen vagy ettől durvább hír.